A szívünk mélyén mindannyian lelki békére vágyunk. Mégis a lélek kívánsága helyett a test kívánságát elégítjük ki. A testet tápláljuk, de a lelki eledelt, a mindennapi kenyeret nem keressük, és nem fogadjuk istentől. 
„Na de, amíg testben élünk, a testtel is kell foglalkozni” mondhatná valaki. Erre pedig ez Isten válasza azok számára, akik megérthetik, és fontosabbnak tartják a saját gondolataiknál.
‘Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.’
‘Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.’ Gal 6/8