Minden

Provokáció és önkritika


Kedves embertársak!
A facebookon is megjelenő írásaimhoz fűzött hozzászólások kapcsán szeretnék egy önkritikát, és egyben egy általánosabb közleményt megfogalmazni felétek.
Ha netán kérdeztek, vagy mondtok valamit az általam közzétett dolgokról, és nem érkezik felőlem reakció, az nem azért van, mert haragszom rátok, vagy nem szívesen osztom meg a már ősidők óta létező választ egy bizonyos kérdésre, vagy provokációra.
Annak oka, hogy figyelmen kívül hagyok bizonyos hozzászólásokat, nagyon egyszerű.
Nekem is csak huszonnégy órám van naponta, és azt igyekszem az Úristen segedelmével a lehető leghasznosabban, legértelmesebb módon tölteni.
A kialtoszo.hu blogon megosztott gondolatoknak köszönhetően többen is megkeresnek őszinte, igazságkereső kérdéseikkel és jó szándékú javaslataikkal. Viszont meg kellett értenem, hogy nem minden kérdés, és nem minden üzenet mögött tiszta a szándék.
Vannak olyan kérdések és üzenetek, amelyekről szinte ordít, hogy a megismerés őszinte szándéka indította. Viszont vannak olyan reakciók is, amelyeknek az a dolguk, hogy engem próbára tegyenek, és megpróbálják elterelni a figyelmemet és az energiámat azokról a cselekedetekről, amelyek révén a Mindenható életet megtartó kegyelme eljuthat olyan személyekhez, akik nem csupán rászorulnak, hanem már tudják is, hogy óriási szükségük van rá.
Az idők során meg kellett értenem, hogy ha minden üzenetre, provokatív kérdésre reagálnék, nem maradna fizikai időm, figyelmem és “talentumom”, hogy felismerjem azokat a személyeket, akik készen állnak arra, hogy megtagadva a saját emberi okoskodásaikat, elfogadják az oltalmazó Isten, lelket megelevenítő kegyelmét.

Krisztus, az egyedüli személy, akire igazán felnézek, és aki révén megláthattam azt a keskeny utat, amely az életre visz, nagyon bölcsen kezelte a provokációkat, azokat a kérdéseket, amelyekkel akadályozni próbálták abban, hogy véghez vigye azt, amivel az Atya által megbízatott. Sok esetben a provokátorokat teljesen figyelmen kívül hagyta. Látva a konverzáció hiábavalóságát még Ponciusnak is csak egy néhány szóban válaszolt. A farizeusok provokatív kérdéseire sokszor olyan kérdéssel válaszolt, amely teljesen sarokba szorította őket, megmutatva számukra, hogy hol a helye az ő hiábavaló, önigazult okoskodásaiknak.
Egy másik személynek, aki “azt hitte magáról”, hogy követni akarja őt, azt válaszolta, hogy a rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak pedig fészkük, de az ember fiának nincs ahova a fejét lehajtani. Ezáltal próbára tette az Ő jellemét, és szinte lebeszélte arról, hogy kövesse Őt.
A kánaáni asszonyt kutyának nevezte még mielőtt segített volna rajta. Tette ezt feltehetően azért, hogy próbára tegye az ő eltökéltségét, hogy meg akarja ismerni az élet útját.
Sok esetben arról is beszélt, hogy a gyöngyöket és a kincseket nem jó az ebek és a disznók elé szórni. Ezáltal felhívta a figyelmünket arra, hogy aki nem látta be, hogy a saját bűneinek, téves elképzeléseinek, az emberek követésének köszönheti minden nyomorúságát, és szüksége van az Úristen megigazító, életet helyreállító kegyelmére, alkalmatlan a segítség befogadására.
Nos, én nem vagyok Krisztus. Ezért igencsak hiányos az én bölcsességem. Nem mindig tudom, hogy melyek azok a kérdések és üzenetek, amelyekre válaszolnom kell. Mellesleg ez az én testbe zárt gyarlóságom legfőbb bizonyítéka. Ezért sokszor az időt és az életerőt, amelyet a kánaáni asszonyok, a latrok, a szegények, a szelídek, a betegek, a megtört szívűek, az alázatos, gyermeki lelkületű személyek segítésére kellene fordítanom, elpazarlom a tudálékosokra, a hazugság és a paráznaság szerelmeseire, a földi kincsek káprázatától megrészegült személyekre, és a saját egómra, amellyel felveszem a harcot az ő vélt (i)gazságukkal.
Láthatjátok, hogy én magam is nagyon gyarló vagyok, és Igencsak rászorulok én is arra a kegyelemre, amelyről nap mint nap bizonyságot teszek igazságkereső embertársaim számára. Ezért megtörténhet, hogy néha tévesen ítélek meg valakit, aki kérdez, vagy mond nekem valamit. Előre elnézést kérek, tehát, mindenkitől, akinek nem válaszolok, vagy akinek a kérdését, a hozzászólását, időpazarló provokációnak veszem.
Gyarlóságom miatt a legtöbb esetben reagálok az első néhány kérdésre, hozzászólásra, ami alapján nyilvánvalóvá válik, hogy mi a kérdező motivációja.
Ha szükséges, és úgy indít a lélek, még egy néhány alkalommal beszélek a kérdezővel, de csak addig, amíg azt nem látom, hogy elkapta a lényeget, és önállóan is boldogul már. Utána meg azt mondom neki, hogy Istennek hagylak, mert sokan vannak még, akiknek szükségük van egy útjelzőre, egy emberi ajkak által kimondott intő szóra. Egyébként sem az az én dolgom, hogy bizonyos személyek számára folyton én legyek a megmondó bácsi, mint ahogy sokak számára a papok, a gyülekezeti pásztorok, a guruk, az életmód tanácsadók, a politikusok és más tekintélyek betöltik ezt a szerepet. Nem arra hívott el engem az Élet Szerzője, hogy bárkivel is elhitessem, hogy nélkülem nem fog tudni boldogulni a megismerés útján.
Én minden egyes igazságot szerető embertársammal egyetemben arra hívattam, hogy bizonyságot tegyek az Úrról, a Krisztus Jézusról, az Ő tanításáról, arról a keskeny ösvényről, amely az életre visz.
Azért küldettem, hogy útjelzőként szolgáljak az eltévelyedetteknek, a tékozlóknak annak érdekében, hogy visszatalálhassanak a kegyelem forrázáshoz, amelyben megmoshatják tévelygéseik fájdalmas sebeit.
Ez az én szerepem, drága olvasó, nem az, hogy teológiai vagy filozófiai vitákat nyerjek olyan személyekkel szemben, akik azt hiszik, hogy be tudják gondolkodni és vélekedni magukat a mennyek országába, Isten dicsőségébe, hanem az, hogy rámutassak a szűk ösvényre. Amennyiben valakinek nem tetszik, amit megosztok, mert az eltér az ő féltve őrzött véleményétől, amellyel saját bűneit, életellenes cselekedeteit takargatja, ne olvassa, amiket megosztok. Járja inkább a sajátjának vélt útját, hogy mielőbb megláthassa, hogy hova visz az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő “pozitív gondolkodás”, és a humanista, emberi izomból és agyból születő jóság.
Az ilyen személy számára az általam megosztott gondolatok ártalmasak, mivel a korlátos emberi szavak kétértelműségébe és erőtlenségébe belekapaszkodva arra fogja használni őket, hogy még inkább megerősödjön saját vélt igazságában, amely eddig is nagy fájdalmakat okozott számára.
Őszintén bízom abban, hogy sikerült valamelyest érthetően elmondanom, hogy miért nem fogok a jövőben minden kérdésre, minden provokációra reagálni. Nem arról van szó, hogy haragszom valakire, vagy kevésbé szeretek bizonyos személyeket, mint másokat, hanem arról, hogy igyekszem elfogadni embertársaim döntését, miszerint nekik nincs szükségük arra, amit általam kínál az, aki az anyagot megelevenítette. Ezzel párhuzamosan átirányítom életem idejét, erejét és jókedvét azokra az emberekre, akik tudják, mit jelent a bűn, mi annak a következménye, és készen állnak arra, hogy megtagadják minden emberektől szerzett kincsüket annak érdekében, hogy megszerezzék az igazit.
Mindazonáltal az ajtóm és a lelkem egyaránt nyitva áll minden egyes személy előtt, aki valamikképp eljutott arra a meggyőződésre, hogy óriási bajban van, és szükségét érzi annak, hogy megtagadva az emberek hangzatos okoskodásait, elfogadja az Örökkévaló megigazító, oltalmazó és életet megújító kegyelmét.
Áldott legyen annak neve, aki a Mennyet és a Földet teremtette,
a fél-elemben élőket egésszé tette,
s a holtakat megelevenítette!

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.” (Máté evangéliuma, 13. fejezet, 44. bekezdés)

P.S. Azok számára, akit érdekel:
Az összes eddig megjelent kiáltó szó és evangéliumi beszélgetés hanganyaga letölthető a www.kialtoszo.hu/ oldalról az „Audió” menüpontra kattintva.
Isten életet adó kegyelme világítsa meg a ti utaitokat!

Hozzászólás küldése: