Audió / Filmek / Írások

Lehetnek ellenségei egy “spirituális harcosnak”?

A facebookon találtam egy olyan bölcseletet, mely arra indított, hogy alaposabban is megvizsgáljam a fenti kérdést.
Abu Bakr, Mohamed próféta tanácsadója, a következőt állítja:
“Egy spirituális harcosnak nincs külső ellensége.”
Erre a kijelentésre az első reakcióm az volt, hogy hamis. Egy kis idő múlva meg arra jutottam, hogy nem egyértelműen hamis, hanem pontatlan, és túlontúl félreérthető, félreértelmezhető, a hamisság eszközeként használható.
Ha szó szerint vételezzük a fenti állítást, akkor egyértelműen hamis. És hamisságát igazolják Krisztus szavai, de még a józan paraszti ész is. Egyértelműen kijelenthető, hogy amennyiben szó szerint is igaz Abu Bakr kijelentése, Krisztus állításai hamisak. Amennyiben Krisztus kijelentései igazak, nem lehet igaz Abu Bakr bölcselete.
“Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Jn 15:20)
“Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” (Lk 6:26)
“Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15:19)
Tehát amennyiben igazak Krisztus urunk szavai, Abu Bakr kijelentése csak akkor lehetne igaz, ha azt sugallná, hogy “a spirituális harcos” nem tekint ellenségként az ellenségeire. (Megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekednek, mert a tudatlanság ébreszti bennük a megújulásra hívó igazsággal szembeni ellenszenvet.)
Viszont, ha valóban spirituális harcos valaki, teljesen kizárt, hogy ne legyenek olyan személyek, akik ellenségként tekintenek rá, mert az igaz spiritualitás önkéntelenül is kihívja, és kikezdi az emberekben lévő hamisságot, hogy a hazugságot felismerve, megtagadják azt, és elindulhassanak a megigazulás, avagy a hiábavalóság börtönéből való megszabadulás útján.
Miért?
Azért, mert a spirituális harcos kijött már a tömegszellemből, azaz a tengerből. Megtanult a tengeren járni. És ha kijött a tömegszellemből (a tengerből), aki ránéz, az is ki akar majd jönni onnét. És minél többen jönnek ki a tengerből, annál inkább gyengül a tenger uralma.
Viszont, mint tapasztaljuk, a tömegszellem (a tenger) nem nézi jó szemmel saját hatalmának gyengülését, híveinek elvesztését. Ezért támadást intéz mindenki ellen, aki világosságával rombolja az ő sötétségét.
Ez a támadás nyilván csak akkor nem történik meg, ha a spirituális harcos csupán gondolja magáról, hogy spirituális harcos, de a valóságban se nem oszt, se nem szoroz az ő jelenléte a tengerben. Nem gyengíti meg a népek tengerének hatalmát.
Ezért azok a “spirituális harcosok”, akiket körülrajong, pénzzel, és ünnepel a világ, teljesen logikus, hogy báránybőrbe bújt farkasok, akik a spiritualitás köntösében tetszelegnek. Ilyenek a best-seller írók, sztárok, pénzért prédikáló, anyagi jólétben dúskáló spirituális tanítók.
Ha valaki tényleg “spirituális harcos”, akaratlanul is világít, mert “Nem rejtethetik el a hegyen épített város”. (Mt 5:14)
A világosság pedig akaratlanul is gyengíti a sötétséget. És ha ez így van, máris elértünk János evangéliumának a bevezető gondolataihoz:
“Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében !!!beszédeiben!!! hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől !!!az örök igazságtól, avagy a lélektől!!! születtek.” (Jn 1:9-13)
Tehát Abu Bakr kijelentését, mint látjuk, az élet rendjét alázatosan megfigyelve, és megértve, egyszerű paraszti logikával is meg lehet cáfolni.
Én személyesen úgy sejtem, hogy Mohamed segédjének a bölcselete, melyet akár építőmódon is lehetne értelmezni, nem véletlenül van ennyire pontatlanul és félreérthető módon fogalmazva. Legalábbis felteszem a kérdést, hogy mi akadályozhatta őt abban, hogy úgy fogalmazzon, hogy “A spirituális harcos nem tekint ellenségként az ellenségeire”.
A bölcselet álnokságának leleplezése:
A legegyszerűbb cáfolata a prófétasegéd szavainak a következő:
Romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt (Mt 7:18)
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. (Mt 6:24)
Mivelhogy tudomásunk van róla, hogy Abu Bakr földi hatalmat élvező, és földi hatalmat gyakorló ember volt, könnyen arra következtethetünk, hogy annak az Úrnak szolgált, aki megadta neki a földi hatalmat és dicsőséget.
Aki Abu Bakr szó szerint vett, ekképp felettébb félreértelmezett bölcsessége szerint próbálja élni az életét, az tudatlanul az eljellemtelenedés irányába igyekszik. Mindenütt, mindenhol, minden körülmények között úgy próbál jelen lenni, és beszélni, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Ezért jelenlétével senkit nem sért meg, beszéde senkinek nem okoz megütközést.
Márpedig ha a hamisság nem ütközik meg, nem törhet szét. És ha a hazugság nem törik szét, helyét nem veheti át az igazság, és az abból származó szabadság.
A korszellem hígulása, a tömegek butulása épp annak köszönhető, hogy a mai férfiak elfelejtették, mit jelent férfinak lenni. Kényelmük, anyagi jólétük és a hamis biztonságérzet által vezérelve azon szorgoskodnak, hogy mindenütt, mindenkor, minden körülmények között úgy fogalmazzanak, hogy az ne okozzon megütközést senkinek. Még a lélektipró hazugságoknak sem.
Viszont ha valaki nem okoz megütközést a hazugságban élő emberek lelkében, teljesen logikus, hogy ő maga is a hazugság rabja. Ugyanis az igazság képtelen arra, hogy elrejtse magát annak okáért, hogy ne csorbuljon a hazugságban élők halált hozó nyugalma.
Aki megérthette, megértette, hogy miért elkerülhetetlen, hogy “a spirituális harcosnak” legyenek ellenségei.
Ha az olvasók közül valaki valóban “spirituális harcos”, valószínűleg azt is érti már, hogy a spirituális harcos miért nem tekint ellenségként az ellenségeire.
“”Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.”” (Lk 6:26)

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: