Minden

Mire JÓ a FACEBOOK?

Teljesen egyértelmű!
Arra jó a facebook, hogy meglásd, hogy embertársaid miben hisznek, mivel azonosítják magukat, mi adja nekik az identitást, az örömöt, a „vagyok valaki” érzést.

A facebookon megláthatod, hogy az emberek

miképp HATÁRozzák meg magukat,

hogyan HATÁRolják el magukat,

milyen HATÁRokat szabnak maguknak.

Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a facebookon megnézhetjük, hogy embertársaink hányféle, határt, akadályt és korlátot szabnak Istennek azáltal, hogy megHATÁRozzák magukat, és foggal-körömmel védik HATÁRaikat, korlátaikat.
A facebookon azt látjuk, hogy az emberek milyen kifogásokat találnak a tökéletes élet ellen.

Egyik ember úgy határozza meg magát, hogy folyton szelfiket készít magáról, és megosztja azért, hogy figyeljenek rá, lájkolják őt, hogy azáltal ő is legyen valaki, neki is legyenek HATÁRai. A másik ember valamilyen sportban jeleskedik, és díjakat, azaz dicséreteket és figyelmet nyer az embertársaitól. A harmadik titulusokat szerez magának. Sok időt és energiát fektet abba, hogy egy “tudományos” intézmény elismerje őt, azt mondja rá, hogy kiválóan tudod már ismételni mindazt, amit a fejedbe sulykoltam. Gratulálok! Nesze egy Nobel díj. A negyediknek szép szemei vannak, és folyton felhívja embertársai figyelmét az ő szemeire. Teszi ezt leplezett hiúsággal, álszerénységgel egy kis figyelemért. A társa ugyanezt teszi valamelyik másik testrésével, a kebleivel, a fenekével, a bicepszével stb. Az ötödik azzal HATÁRolja meg magát, hogy minden idejét és energiáját egy halott tárgyba, például egy autóba fekteti. A hatodik a kutyája, vagy más kedvenc állat által lesz valaki, netán a csillagjegye által (bika), egy állta által definiálja magát. A hetediket a misztikus, rejtett, okkult dolgok iránti érdeklődése HATÁRozza meg. A nyolcadikat a féktelen szexuális vágya HATÁRozza, korlátozza, kötözi meg. A kilencediket az önszeretet, az önimádat, a “Szeresd magadat!” HATÁRolja el Istentől.
A tizediket az anyagi javakban való bővelkedés szenvedélye szakítja el attól, ami Örökkévaló Érték. A tizenegyediket a szavakkal való játszadozás függősége HATÁRoz meg, és HATÁRol el attól, ami szent. És ezt lehetne sorolni a hétmilliárdig, vagy akár a végtelenségig, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez mind te vagy, ez mind én vagyok. A hétmilliárd mulandó érték, a végtelen sok kifogás, amellyel azt mondom, azt mondod a Tökéletességre, hogy köszi szépen, de nem kellesz! Jól megvagyok én nélküled is a MULANDÓ kincseimmel: a szép autómmal, a bicepszemmel, a hírnevemmel, a kitüntetéseimmel, a pénzemmel, a humorommal, a pénzen vásárolt, tudománynak nevezett információimmal, a csábos tekintetemmel, a fit testemmel, a testem jövőjébe vetett reményeimmel, vágyaimmal. Kérlek ne zavarj, mert én elégedett vagyok az önimádatommal.

Erre azt feleli egy szelíd hang, hogy ezek mind elmúlnak, az enyészet martalékává lesznek. A fiatalságodat nem őrizheted meg. A csábos molyodat, a formás fenekedet, a férfi szemeket elkápráztató kebleidet, a szépségedet, a pénzedet, és az azokból származó örömödet mind-mind elveszíted!

Mit mondok én erre? Mit mondasz te erre?

Talán ezt?

Kérlek, ne zaklass, és ne ítélkezz fölöttem! Azt csinálok, amit akarok, amit az ÉN belső hangom mond nekem.

A szelíd hang ezt kérdi. Hogyan fogod megakadályozni a mulandó értékeid elmúlását?

És ez a kérdés már teljesen kihoz mindkettőnket a sodrunkból.

Mit képzel ez magáról? Nincs más dolga, mint az, hogy zaklasson, megzavarjon bennünket a Szép Új Világba vetett reményeinkben, az álmodozásban?

Meglehetősen sértő, és felettébb ítélkező a kérdés. Nem gondolod?
„Hogyan fogod megakadályozni a mulandó kincseid elmúlását?”

Ennek a gonosz kérdésnek az éles pengéje a szívedig hatol. Érzed, hogy tőrbe lettél csalva. Szó szerint. Válaszúthoz érkeztél. Döntened kell. Be veszel még egy kanál zsibbasztót, belősz magadnak még egy adag spirituális vagy fizikai kábítószert, elszaladsz a kocsmába, a konditerembe, egy jó baráthoz, egy nőhöz, egy pasihoz egy instant megkönnyebbülésre, vagy engeded magad legyőzni e szelíd, de ugyanakkor hatalmas hang által, amely egyelőre még csak a lelkiismereteden keresztül hívogat téged arra, hogy megismerd azt, ami nem mulandó, ami Örökkévaló Kincs.

Úgy döntöttél, hogy nem szaladsz el, a kérdés elől. Most az egyszer nem menekülsz el. Nem mész fel a világhálóra, nem mész a kocsmába, nem menekülsz a szexbe, sem a konditerembe, sem semmilyen más fizikai vagy spirituális kábítószerbe. Úgy döntesz, hogy a tőrre nézel, amely ott ékeskedik a szívedben, a lelkedben. Azt kérdi tőled, hogyan fogod megtartani mindazt, amit most még értéknek hiszel, hogyan fogod megakadályozni, hogy elmúljon, ami mulandó.

A döbbenet, és a rémület lelket gyötrő keveréke lesz úrrá rajtad, mert kezded látni, hogy lehetetlen megakadályozni, hogy elmúljon mindaz, ami mulandóságra ítéltetett. És minden arra irányuló igyekezeted, hogy megvédd halálra ítélt kincseidet tolvajjá, gyilkossá tesz téged. Egyre tisztábban látod, hogy a kincseid elhalálozását csak úgy tudod ideig-óráig megakadályozni, ha másoktól lopsz, és ha gyilkolsz.

Mit lopsz, és hogyan válsz gyilkossá? Figyelmet lopsz embertársaidtól. Elveszed “szeretteid” és rajongóid életenergiáját, hogy a halott kincseidet, az öregedő és korhadó szépségedet, mulandó értékeidet valamiképp életben tarthasd, hogy a halottat kisminkeld.

Elviselhetetlen fájdalom lesz úrrá a szíveden, mert nem tudod lemosni magadról azt a bélyeget, hogy tolvaj vagy és gyilkos. És hirtelen eszedbe jut a Törvény, amely örökkévaló és amelyet senki sem verhet át: A gyilkosok gyilkosok keze által veszik méltó jutalmukat, a halált. Mivel gyilkoltak, őket is legyilkolják mások. Megértetted, hogy már régóta halálra vagy ítélve, de mostanig nem tudtál róla. A lelkiismereted megvádolt, ellened vallott. Azt kiáltotta rád, hogy gyilkos vagy és tolvaj, mert egész életedben elraboltad az embertársaid figyelmét, ekképp az életenergiáját, hogy életben tartsd hiúságod és öndicsőítésed tárgyait, a halott kincseket: a nevedet, a szépségedet, az imidzsedet.

Érzed, hogy gyilkosként nem élhetsz tovább. Nem vagy méltó az életre. Könyörögsz a mindenség teremtőjének, hogy könyörüljön rajtad, vegye el nyomorult életed, hogy többé ne árthass, hogy többet ne lophass, hogy többé ne gyilkolhass. Kéred Tőle, hogy többé ne használhasd mások figyelmét, élete energiáját arra, hogy életben tarthasd halott, mulandóságra ítélt kincseidet: a szépségedet, a hírnevedet, a hiúságodat, a tekintélyedet, a fontosság érzetedet, önimádatodat, belülről kifelé torzuló ékességedet. Hirtelen megértetted, hogy a halál volt az, amit eddig életnek hittél, és Sátán volt a te istened, akit dicsőítettél. Az undor, az őrület és a gyötrődés árasztja el nyomorult lelkedet. Csorgadozó könnyeid mély sáncokat égetnek az arcodra. Megismerted az igazi fájdalmat, perceken belül megjárod a poklok poklát, megéled a kínok kínját. És nem tudsz másra gondolni mint arra, hogy meg akarsz halni, mert gyilkosként nem vagy méltó az életre. A nyomorúságodat az tetőzi, hogy megérted, hogy nincs halál, a léleknek nincs elmúlása. Ha felkötöd magad, ha a vonat elé ugrassz, ha savat öntesz a torkodra, csak a tested hal meg. Te, a te rákfene emésztette lényeged, amit eddig összegyűjtöttél, összeraktál, nem halhat meg, csak a tested. Örökkévaló a létezésed, de mivel gyilkos vagy, nem az életben, hanem a gyötrődésben, a poklok poklában. Már csak arra van erőd, hogy ezt kiáltsd. Irgalom Atyja, ne hagyj el!
És ebben a pillanatban megszólal egy szeretetteljes hang, amelynél szebbet életedben nem hallottál, és ezt mondja. Fel vagy mentve. Kifizették érted a vérdíjat. Még ma velem leszel a mennyek országában. Gyere, és kövess!

Amit a fentiekben olvastál, lehet, hogy érted, de lehet, hogy még nem érted. Ha majd egyszer megérted, és belátod, hogy egy olyan megtévesztés áldozata voltál, aminek köszönhetően eddigi életedben loptál, öltél és gyilkoltál, jusson eszedbe, hogy van egy személy, aki azért jött, hogy kifizesse a váltságdíjat a latrokért, a kurvákért, a tolvajokért, és a gyilkosokért, akik döntéseiknek és cselekedeteiknek köszönhetően halálra ítéltettek az Örökkévaló törvény által, de az ítélet végrehajtása előtt bevallották könnyek között, őszintén, hogy méltók ők a halálra, mert figyelmet, és életet raboltak másoktól azért, hogy életben tartsák azon kincseiket, amelyek mulandóságra lettek ítélve, az önzőségüket, a hiúságukat, földi létük sóvárgásainak halott eszközeit.

Jézus Krisztus azt mondta, hogy ő az út, az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához, csak őáltala. És ennek jelentését el is magyarázta a tanítványainak. Neked is el fogja magyarázni teljesen ingyen, ha hozzá fordulsz. Vallásmentesen!

Sok fontos tanítást adott át nekik, amely révén ők alkalmassá váltak arra, hogy hallják Istent, és megcselekedjék azt, ami tökéletes, ami szép, ami ékes, amiben élet van.

Azt hirdette, hogy aki megismeri, megérti, és megcselekszi az ő beszédeit, meg fogja ismerni az igazságot, és az igazság szabaddá teszi őt, és teljesen lemossa róla azt a vádat, amely kárhozatra ítéli őt.
Ezen a ponton elindulhatsz, és ha a szíved szándéka tiszta, még sok útjelzőt fogsz kapni, amely elvezet téged a teljes szabadulásra.

Féltő szeretettel,
„egy Kiáltó Szó a Pusztában”

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: