Audió / Írások / Minden

A vonzás törvénye és a kegyelem

A vonzás törvénye alapjában véve arról szól, hogy az embernek hatalmában áll kénye-kedve szerint formálni az életét. Természetesen ez az "elme élet" már azon a ponton elbukik, amikor az embernek az Úristen megmutatja, hogy a világi emberek kényét és kedvét mindig kívülről tolvajként belopakodó elme-programok határozzák meg, amelyek folyamatosan változnak, és amelyek hatékonyan változtatják és formálják a megtévesztett embereket is. (Ezért is mondogatom egyre gyakrabban, hogy aki büszke magára, mert már x ideje nem tévézik, de közben intenzíven facebookozik, youtubeozik, durván becsapja magát, és talán egy kicsivel jobban járna a Duna Televízió műsoraival, mint az internetről fékezhetetlenül beáramló tolvaj információkkal.)
Alapjában véve a vonzás törvénye talán az egyik legkifinomultabb és legalattomosabb hazugság, amelyet mindig a legtetszetősebb csomagolásban kínált fel a gonosz a hataloméhes, önző, énközpontú, földi dicsőséget éhező emberek számára.

Miután Isten elvette tőlem a szellemi vakságot, teljesen másképp kezdtem látni a világot. Viszont a másképp-látás nem mindig szívet melengető élmény. Az a része, amikor az ember betekintést nyer Isten tökéletes tervébe, a mennyek országába, és látja az Ő dicsőségét, emberi szavakkal leírhatatlan örömmel tölt el; de amikor a világra nézünk ezzel az új látással, igencsak megszomorodik a szívünk, és elmondhatjuk, hogy akkora gyásszal sem találkoztunk soha, mint most, amikor valamelyest Isten szemszögéből látjuk a világot.
Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a szellemi vakság elvesztése után az örömmel együtt a szomorúságunk is megújul.

Az ó ember szomorúságának egyik legfőbb oka, mint tudjuk, az önsajnálat, ami legtöbbször a tudatlanság, és a bűn gyümölcseként megjelenő testi és lelki fájdalmak eredménye. Az új ember szomorúsága pedig abból adódik, hogy látja, milyen szellemiség vezeti embertársait, és mi lesz a következménye annak, hogy ők vakon elkötelezték magukat ennek a szellemiségnek. Nagyon leterhelő látni, hogy az emberek milyen nagy kitartással, büszkeséggel, gőggel és kevélységgel hisznek azokban a hazugságokban, amelyek később elviselhetetlen fájdalmakat, tragédiákat okoznak számukra és szeretteik számára.
Ennek az újfajta szomorúságnak egyik oka az, hogy az emberek olyannyira be vannak programozva a főáramú médiában, a facebookon és a youtubeon terjedő antikrisztusi szellemiség által, hogy minden jót, ami az életükben történik, saját maguknak tulajdonítanak ki. Mérhetetlen szomorúsággal tölt el, amikor azt látom, hogy miután az Úristen irgalma, sokszor embereken keresztül kimenekít valakit egy súlyos szituációból, az illető személy úgy fogalmaz, hogy Ő volt az, aki bevonzotta a segítséget, és csupán az ő akaratán múlott, hogy újból egészséges, és élvezheti az élet örömeit.
Ezek a személyek még a legnagyobb nyomorúság és tragédia küszöbén is saját magukat dicsérik ahelyett, hogy alázattal, hálaadó szívvel Istent dicsérnék gyógyulásukért, szabadulásukért, aki minden eszközt felhasznált annak érdekében, hogy egy újabb esélyt adjon nekik.
Az igazat megvallva néha még egy erős undor is elfog, amikor ilyent tapasztalok, és ismételten lenyűgöz Krisztus szeretete, aki még a kereszten is imádkozott azokért, akik halálra kínozták őt. Ez a szeretet képes arra, hogy semlegesítse a test indulatából származó megvetést, amelyet néha a butaságukban és az önteltségükben kitartó személyek iránt érzek.
Ebben a rövid hanganyagban a vonzás törvénye és a kegyelem közötti, szó szerint életbevágóan fontos különbségre próbálom felhívni a figyelmet.
Ha tetszett, mutasd meg a barátaidnak is a bejegyzés alatti lehetőségeket használva.

"egy Kiáltó Szó a Pusztában"

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: